Találjunk rá az örök békére és boldogságra

Az egyik legjellemzőbb emberi elfoglaltság szerte a világon a tartós boldogság keresése. Mindenki mindenáron szeretné elkerülni a fájdalmat. A tudósok lázasan kutatják a fizikai fájdalom felszámolásának a módját. Dollármilliárdokat költenek a kutatásokra, a fejlesztésekre, a betegségek és a fájdalom megszüntetésére. A szenvedéseink enyhítése érdekében sokféle fájdalomcsillapítót szedünk. Az érzelmi kínoktól megszabadulás céljából is sokféle készítményt alkalmaznak.

A gyógyszerek körén kívül is keresik az emberek a fájdalmaktól megszabadulás lehetőségeit. Vannak, akik kábítószerekhez, alkoholhoz menekülnek, vagy a szexuális élvezetekbe merüléssel akarnak megfeledkezni a küszködéseikről. Mások az élettel járó nehézségek elől különféle szórakozásokba vagy egyéb kikapcsolódást nyújtó tevékenységekbe menekülnek. Más létformákhoz hasonlóan az emberi szervezet is reflexekkel rendelkezik. Ezek az életben maradást segítik. Azt sugallják, hogy kerüljük a szenvedéseket, és olyan dolgokat keressünk, amelyek jó érzéseket keltenek bennünk.

Folyamatosan azt az állapotot keressük, amelyben fájdalommentesen, jól érezhetjük magunkat, örömtelik, vidámak lehetünk. A világi boldogsággal csupán az a gond, hogy átmeneti jellegű.

A boldogság, amelyet a világtól remélünk, csak egy illúzió. Mialatt belemerülünk a földi élvezetekbe, nem vagyunk tudatában annak, hogy fenyegetően közeleg az idő, amely elveszi tőlünk mindazt, amit szeretünk. A világi gyönyörűségek csak ideiglenesek. Nem maradnak meg örökre.

Az állandóság hiánya a külső világunkban

IHa listát készítünk mindazokról a világi dolgokról, amelyekből az emberek örömöt merítenek, láthatjuk, hogy az elvesztés veszélye is jelen van. A pénz jön és megy. Nagyon gazdag emberek egy tőzsdecsődnél mindenüket elveszthetik. Hallunk olyanokról, akik luxuspalotákban laknak, amelyeket egy hurrikán, tornádó, árvíz, földcsuszamlás, földrengés, tűzvész vagy vulkánkitörés elsöpörhet a föld felszínéről. A drágaköveket elrabolhatják. A hírnév forgandó.

A kapcsolatainkból eredő boldogság is mulandó. Betegség, halál miatt elveszíthetjük a szeretett személyt. Van úgy, hogy nehezen jövünk ki valakivel, és a problémák rendezése helyett inkább elválnak az útjaink. Minden, ami anyagi jellegű, egyszer megsemmisül. Az öröm forrásait egy napon vagy elveszik tőlünk, vagy végül, a halál idején minket távolítanak el a földi világból.

Mi az, ami valóban számít

Az igazi boldogság az, ha örömre és megelégedettségre lelünk az életben. A legtöbben a végzetes betegségek idején többé nem foglalkoznak a pénzzel. A családjuk, az életben megvalósított dolgaik és az Istenbe vetett bizalom az, ami számít nekik. Ezek az igazi ajándékok az életben. Ekkor a korábbiaknál is fontosabb lesz a családjuk. Az Isten és az emberiség iránti szeretet azok a kincsek, amelyeket magukkal visznek a bensőbe.

A sötétségből előtör a Fény

Sok esetben a veszteségből származó fájdalom kövezi ki az utat a spirituális ébredéshez. E magatehetetlen állapotban egy magasabb rendű Erőhöz fordulunk segítségért. Sok esetben csak azért fohászkodunk Istenhez, mert képtelenek vagyunk megoldást találni a gondjainkra. Tudni szeretnénk, hogy létezik-e Isten, van-e lelkünk, mi történik velünk a halál idején, miért vagyunk itt. Ezek a kérdések az első lépések az örök boldogság felé.

Isten a boldogság és az üdvösség Óceánja. Ő maga a teljes szeretet, öröm és Fény. Mindezek megtalálhatók a lelkünkben is. Ha tehát tapasztalatot szerzünk a lelkünkről, akkor ez maga lesz a soha el nem múló szeretet, öröm és Fény. Ennek eszköze a meditáció, amelynél az igazi természetünkkel azonosulunk. Ha tudatossá válunk erre az igazi énünkre, attól kezdve ezzel láthatunk, hallhatunk. Átéljük a Fény- és Hangáradatot. Ezt követően állandó kapcsolatunk lesz az üdvösség és a szeretet folyamával.

A földi világ élvezetei tovatűnők, a lélek boldogsága, a Fény és Hangáradatban, az Istenben lét viszont elmúlhatatlan. A meditációban lelhetünk rá a boldogság örök forrására, és fedezzük fel, hogy többek vagyunk a fizikai testünknél. A lelkünk tőle függetlenül képes tapasztalatokat szerezni. Ráébredünk a halhatatlanságunkra. Tudjuk, hogy soha nem halunk meg, hanem egyszer az örök öröm földjére kerülünk, ahol a szüntelen boldogság állapotában fogunk létezni.

Tartós boldogság

Ha valóban olyan boldogságra vágyunk, amely nem vezet szenvedéshez és bánkódáshoz, akkor azt kell keresnünk, ami állandó. Ha összekapcsolódunk a belső Fénnyel és Hanggal, ha megtaláljuk az Istenhez vezető utat, akkor olyan boldogságra lelünk, amely elmúlhatatlan. A fájdalom és a szomorúság, amely ráébresztett bennünket az élet ideiglenes természetére, az maga a fájdalom és bánat, amely örök üdvösséghez vezeti lépteinket.

A fájdalom és a szenvedés a spirituális utazásunk elkerülhetetlen része. Lehet, hogy ez a spirituális életünk katalizátora. Lehet, hogy ezt a benső utazásunk során éljük át. Esetleg ezen a módon marad meg a figyelmünk azon, hogy Istenhez imádkozzunk segítségért. Emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy az igazi boldogság kizárólagos forrása a lélek.

A spirituális üdvösség tudatos születési előjogunk. A meditáció ajándékán keresztül megtapasztalhatjuk az örök üdvösséget. Értékeljük nagyra, becsüljük meg ezt az ajándékot! Napi rendszerességgel szenteljünk időt a meditációra, hogy mi is átélhessük az örök boldogságot és üdvösséget!