Spirituális tavaszi nagytakarítás

Kitárjuk az ablakokat, hogy beengedjük a szobákba a tiszta, friss levegőt. Kidobálunk mindent, amit feleslegesnek érzünk, ami miatt rendetlennek találjuk a lakhelyünket. Utat akarunk nyitni a kikelet szépsége előtt.

Az időszerű nagytakarításhoz hasonlóan arra is nagyon alkalmas ez az időszak, hogy spirituális tavaszi tisztogatást végezzünk. Itt az ideje, hogy rendet rakjunk a spirituális otthonunkban, hogy fogékonnyá válhassunk Isten szeretetére, és öröm, boldogság töltse be az életünket.

A spirituális házunk a testünk és az elménk, amely jelenleg a lelkünknek lakhelye. Ezt vajon hogyan tehetjük tisztává? Meg kell szabadulnunk az elménk szennyeződéseitől, hogy a lelkünk energiája szabadon áramolhasson.

A tavaszi rendrakás kezdetén általában előbb szemlét tartunk az otthonunkban, hogy felmérjük, mi az, ami felesleges, amitől meg akarunk válni. Ezeket a dolgokat azután összegyűjtjük. Ha valami nehezebb tárgyról van szó, akkor annak eltávolítása érdekében segítség után nézünk.

A spirituális tavaszi nagytakarításnál hasonlóképp járunk el. Arra van szükségünk, hogy egyfajta benső körutat tegyünk önmagunkban, eldöntve, hogy mi az, amit megtartunk vagy ki akarunk dobni. Fontos megértenünk, hogy mik az elménket és a szívünket szennyező tényezők, amelyek megnehezítik vagy megakadályozzák, hogy kitárjuk magunkat Isten szeretete előtt.

Van néhány alapvető gátló, mérgező faktor: a harag és az ego. Vizsgáljuk meg, miként szabadulhatunk meg tőlük.

Harag

A harag általában egy másik személy ellen fordul. Mit teszünk, ha mérgesek vagyunk? A gondolataink arra a személyre irányulnak, aki a szavaival vagy a tetteivel kiváltotta belőlünk az indulatokat. Visszaidézzük az elménkbe, ami végbement. Újra lejátszódik bennünk az egész szituáció, mintha egy DVD-t vagy filmet néznénk meg újra meg újra. Majd kifundáljuk, hogy mit fogunk tenni, hogy megtoroljuk a sérelmeinket. Egy új filmet kezdünk gyártani a jövőbeli szavainkról vagy tetteinkről, amelyekkel elégtételt akarunk venni. Vajon mindez miként segíthetne rajtunk?

A haragtól való megtisztuláshoz kérdezzük meg magunktól: „Vajon azzal akarom-e tölteni az időmet, hogy egy másik személy viselkedése foglalja le a gondolataimat? Méreggel telten akarok-e vele kommunikálni, visszaadva a kölcsönt? Vagy inkább azt az örömöt és boldogságot akarom megtapasztalni, amit Isten szeretete nyújt?”

Tudatosan és hatékonyan válasszuk azt a megoldást, hogy a gondolatainkat elvonjuk a másik személytől, és azokat Istenre irányítjuk!

Ego

Az egónk rabjaként teljesen lefoglalnak bennünket az önmagunkkal kapcsolatos gondolatok. A többiekhez hasonlítjuk magunkat, és arra a következtetésre jutunk, hogy mindenkinél jobbak, erőteljesebbek, hatékonyabbak vagyunk. Lehet, hogy mindarra feljogosítottnak érezzük magunkat, amit akarunk, amit magunknak követelünk. A másoknál intelligensebbnek vagy szebbnek képzelgés is az ego jellemzője.

Az ego ellenszere az önzetlen szolgálat. Ha mások helyzetén könnyítő tevékenységekbe merülünk bele, akkor önmagunk helyett az embertársainkat segítjük.

Ha ezt személyes előnyök keresése, elvárása nélkül tesszük, akkor nem gondolunk magunkra. Ez az ego uralásának, visszaszorításának a módja.

A következő videón Sant Rajinder Singh Ji a meditáció jótéteményeiről és arról beszél, hogy a segítségével pozitív jellemzők formálódnak ki bennünk.

Engedjük el az aggodalmat

A napi életünk során sokat jár az eszünk a múlton és a jövőn. Ezek a gondolatok akörül keringenek, amit korábban tettünk, vagy aminek a véghezvitelét tervezzük. A legtöbb ilyen gondolatunk aggodalommal vagy félelemmel telített, akár korábban megtörtént dolgokat idézünk fel, akár az ismeretlen holnap elé nézünk. A múltbeli események visszaidézését gyakran kíséri sajnálat, szégyenérzet, csalódottság, elkeseredés. A jövő felé sokszor nézünk balsejtelemmel, nyugtalansággal telten. Ha ilyen gondolatok foglalnak le bennünket, akkor hiábavalóan vesztegetjük el a jelen pillanatot, amely Isten ajándéka.

Arra van szükségünk, hogy vessünk véget a múlton való töprengésnek. A mi megtörtént, azon nem tudunk változtatni. Sok olyasmi történhetett korábban az életünkben, amit nem kívántunk magunknak. Félreértettek bennünket, félremagyarázták a szavainkat, olyasmiket kértek számon rajtunk, amikhez semmi közünk nem volt. Más esetekben hibákat vétettünk. Az is megesett, hogy bár nem volt rossz a szándékunk, mások ezt mégis annak tekintették. A múlton nem tudunk változtatni.

Még ha semmi rosszat nem is tettünk, mások reakciója befolyásolhatatlan. Végezzük el a tavaszi nagytakarítást önmagunkban, és szabaduljunk meg az összes múlttal kapcsolatos aggodalomtól, csalódottságtól! Minden egyes pillanatot tegyünk új lehetőséggé, amelyben megtapasztalhatjuk Isten szeretetét.

Hagyjuk magunk mögött a múltat, és üdvözöljük a jelen pillanatot! Használjunk egy benső porszívót, amely beszívja az összes múltbeli szennyet, így a spirituális otthonunk makulátlanul tiszta lesz, így Isten beléphet oda a most beköszöntő jelen pillanatunkban.

Ugyanezt tegyük meg a jövőt illetően is, vagyis távolítsuk el a különféle elképzeléseket, képzelgéseket a benső otthonunkból. Ugyanis jellemző módon félünk az ismeretlen, kiszámíthatatlan jövőtől. Sokszor az a nyugtalanságunk oka, hogy nagyon szeretnénk, ha valami bekövetkezne, de a helyzet bizonytalan. Ha sikerül útját állnunk azoknak a gondolatoknak, hogy mi fog történni még ma, a következő napokban, hetekben, akkor végre a jelen pillanatban fogunk élni.

Az igazi mérce

Valóban megfelelően tiszta a benső otthonunk? Ennek az igazi fokmérője az, hogy hol van a figyelmünk. Ha jól végeztük a munkánkat, akkor csendes az elménk. Akkor a nyugalmát nem zavarják meg a múlttal vagy a jövővel kapcsolatos gondolatok. Nem lesz bennünk harag, nem ural minket az egónk. Ha leülünk meditálni, könnyen tudunk befelé fókuszálni, és üres kehelyként várjuk, hogy megteljünk az isteni szeretettel. Ez azután energiahullám módjára fog teljesen áthatni bennünket. Spirituálisan emelkedetté válunk. Mindenki iránt szeretetet fogunk érezni. Ez az igazi mércéje annak, hogy a lelkünk otthona tiszta lett.

Ezen a tavaszon vágjunk bele a spirituális nagytakarításba, hogy megtisztuljon az elménk és a szívünk, és az isteni szeretet friss levegője táplálja a lelkünket! Ha így teszünk, nemcsak önmagunkon segítünk, hanem a körülöttük élők előtt is példává válunk. Ha a tisztítási tevékenységünk sikeres, akkor ez az egész évben és később is nagy segítségünkre lesz.