Fürödjünk az isteni szeretet óceánjában!

Mialatt az óceán vizében fürdünk, az körülvesz bennünket. Az életünk minden pillanatában így ölel körül mindannyiunkat Isten szeretetének az óceánja. Ám, ahogy a hal keresi a vizet, mialatt benne úszik, mi is kétségbeesetten szeretnénk rálelni Istenre.

Miért nem vagyunk képesek megtapasztalni az Ő szeretetét, ha egyszer benne létezünk? Azért, mert a figyelmünk nincs Őrajta.

A szentek és a spirituális Mesterek a meditáció technikáját ajánlják, mint egy olyan eszközt, amelynek a segítségével feltárhatjuk az isteni szeretet tárházát, amely ott van bennünk.

Vessünk egy közeli pillantást az egyik akadályra, amely miatt nem tudunk hozzáférni a szeretet bennünk rejtező kincséhez.

Ha végig a nap folyamán megfigyeljük magunkat, felismerjük, hogy gyakran foglalják le a figyelmünket a múlttal vagy a jövővel kapcsolatos dolgok. Azon jár az eszünk, ami valamikor régebben megtörtént velünk, vagy terveket gyártunk, aggódunk amiatt, ami a jövőben bekövetkezhet.

A megoldás az, hogy a múlt vagy a jövő helyett őrizzük meg a figyelmünket a jelen pillanatban. Minden másodpercben lehetőségünk van erre a helyes döntésre. Ugyanis a már mögöttünk vagy az előttünk álló dolgokra gondolás közben a jelen pillanat örökre elvész. Azt soha többé nem hozhatjuk vissza.

Ha viszont megőrizzük a figyelmünket a jelenben, ezzel megállítjuk az időben hátrafelé vagy előre futó gondolatok áradatát. Képessé válunk arra, hogy megmaradjunk a nyugalmi középpontunkban, ahol a bensőben összekapcsolódhatunk Isten szeretetével, és elmerülhetünk benne.

Alapvetően két irányba fordíthatjuk a figyelmünket: a lelkünkre vagy az elménkre is ráhangolódhatunk. Az elménk által küldött gondolatok eltávolítják a figyelmünket Istenről és a lelkünkről, és azt a külső világ dolgai felé irányítják.

Arra van szükségünk, hogy megtanuljuk éber ellenőrzés alatt tartani az elménket akár meditálunk, akár a napi tennivalóinkat végezzük. Az elme elterelő hadműveleteihez tartozik az is, hogy azt mondja nekünk: vannak fontosabb teendőink, mint a meditáció, és sokféle világi aktivitással igyekszik lefoglalni a figyelmünket amellett, hogy múltbeli történések felidézésével, vagy a jövőbeli lehetőségek mérlegelésével foglal le bennünket

A lelkünkkel kapcsolatos gondolatok Isten felé vezetnek bennünket. Arra emlékeztetnek minket, hogy meditáljunk, éljünk etikusan, szolgáljuk önzetlenül a szükséget szenvedőket, szeressük Istent és az egész teremtését.

Továbbá, amikor meditálunk, annak érdekében, hogy átéljük az Úr szeretetét, amely állandóan körülölel bennünket, csendes elmére és teljes fogékonyságra van szükségünk. Ekkor nem küszködéssel telik el az időnk, hogy ráleljünk az isteni szeretet óceánjára, hanem teljesen belemerülve fogunk lubickolni benne.

A mi feladatunk az, hogy tartsuk csendben az elménket, állítsuk le a múlton és a jövőn töprengést, és fogadjunk el mindent úgy, ahogy az utunkba kerül! Fókuszáljuk a figyelmünket annak a közepébe, amilyen látnivaló megjelenik a spirituális szemünk előtt! Ahogy ebbe egyre jobban belemélyedünk, fokozatosan a bensőbe emelkedünk. Idővel megtapasztaljuk az isteni szeretet végtelen óceánját, amelyben azután bármikor megfürödhetünk.