A meditáció erőlködés nélküli erőfeszítés
Sant Rajinder Singh Ji Maharaj
A meditációban semmit sem próbálunk a fizikai szemünkkel látni. A lélek szemét használjuk. Ezért nincs szükség arra, hogy a homlokunk irányába forgassuk a szemünket, abban a reményben, hogy így majd meglátunk ott valamit.
Amit önmagunkban megtapasztalunk, azt nem a fizikai, hanem a benső szemünkkel látjuk. Nincs szükség erő kifejtésére. A Fényre való meditáció erőlködés nélküli erőfeszítés.
Amikor meditálunk, ne gondoljunk arra, hogy ezt vagy azt kellene látnunk! Ekkor csak Istenhez fohászkodjunk, hogy azt mutassa, azt adja nekünk, amit Ő a legjobbnak tart számunkra! Szeretetben, üres kehelyként üljünk, hogy Isten megtölthesse a bensőnket Isteni Nektárral! Ennek érdekében nem kell fáradoznunk! Erőlködés nélkül, ellazultan várakozunk. A szemünket lágyan hunyjuk le, és arra koncentráljunk, ami a benső szemünk előtt feltárul!
Ezt minél többet gyakoroljuk, annál könnyebbé válik. Eleinte esetleg ki szeretnénk nyitni a szemünket, vagy itt-ott megvakarnánk magunkat. Ez a legtöbb embernél jellemző a kezdeti időszakban. Mivel a testünk és az elménk nem szeretné, ha összpontosítanánk a figyelmünket, ilyen vagy olyan módon igyekszik megzavarni bennünket
Ahogy egyre többet meditálunk, erősödni fog a koncentrációnk, és mind többet leszünk képesek zavaró tényezők nélkül fókuszálni. Fokozatosan szokásunkká válik, hogy az előttünk elterülő térség közepén tartva a figyelmünket, arra összpontosítsunk, ami ott megjelenik előttünk. Többé nem vagyunk feszültek. Úgy várakozzunk, akár egy moziban egy film kezdetére! Ez a szemünket is megóvja az erőlködéstől.
A szerzőről Sant Rajinder Singh Ji Maharaj
Kövesd Sant Rajinder Singh Jit itt Facebook | YouTube | Instagram
Több üzenet
Bizalom Istenben
Isten láthatatlan gondoskodásának a szépsége abban rejlik, hogy időnként serényen fohászkodunk segítségért, és megkapjuk azt. Ám sok más esetben annak ellenére megérkezik a támogatás, hogy azt nem is kértük.
Erőszakmentesség gondolatban
Az erőszakmentesség megkívánja, hogy egyetlen élőlénynek se okozzunk kárt gondolatban, szóban vagy tettben. A gondolatban megbántás leggyakoribb formája mások kritizálása.
Minden élet egysége
A spirituális fejlődésünk gyümölcse az egyetemes összetartozásunk felismerése. Ha eljutunk erre a szintre, akkor többé nem érezzük magunkat másoknál felsőbb rendűnek. Nem nézünk le másokat, nálunk kisebb értékűnek tartva őket. Megértjük, hogy mindenki fontos.