Erőszakmentesség gondolatban
Sant Rajinder Singh Ji Maharaj
Az erőszakmentesség fontos erény, amelyet a spirituális fejlődés érdekében ki kell fejlesztenünk. Ez megkívánja, hogy egyetlen élőlénynek se okozzunk kárt gondolatban, szóban vagy tettben. A gondolatban megbántás leggyakoribb formája mások kritizálása. Ezt gyakran szavakba is öntjük, méghozzá a gondolatainkhoz hasonló hevességgel.
Ha a gondolataink mintázatát végigkövetjük a napunk során, kiderül, hogy mily gyakran bírálunk másokat. Egész nap mentális szintű gondolatözönnel kísérve figyeljük a környezetünkben lévők viselkedését. Ha valami olyan történik, ami nem tetszik nekünk, még a szeretteinkről is rosszat gondolunk.
A gondolatainkkal nemcsak másokat bántunk meg, hanem végül is magunknak okozunk kárt. Mialatt azzal telik az időnk, hogy elítélő vélemény fogalmazódik meg bennünk a többiek megnyilvánulásaival kapcsolatban, ezt az időtartamot a nekünk juttatott értékes lélegzetekből pazaroljuk el. Ez ugyanis távol tart bennünket a célunktól, Isten megtalálásától. Először is, a kritikus gondolatok lefoglalják a figyelmünket, így nem tudunk koncentrálni a meditációban. Másodszor, az egész nap folyamán nyugtalanok maradunk. Harmadszor, olyan akciókat gyártunk, amelyek gyümölcseit egyszer le kell szüretelnünk. Végül pedig nincs bennünk szeretet Isten egy gyermeke iránt.
Helyettesítsük a negatív gondolatokat, szavakat és tetteket erőszakmentes gondolatokkal! Az embertársaink tévedéseit és hibáit kezeljük együttérzéssel! Így a körülöttünk élők számára a békesség és a nyugalom helyévé válunk.
A szerzőről Sant Rajinder Singh Ji Maharaj
Kövesd Sant Rajinder Singh Jit itt Facebook | YouTube | Instagram
Több üzenet
A meditáció erőlködés nélküli erőfeszítés
Amikor meditálunk, csak Istenhez fohászkodjunk, hogy azt mutassa, azt adja nekünk, amit Ő a legjobbnak tart számunkra! Szeretetben, üres kehelyként üljünk, hogy Isten megtölthesse a bensőnket Isteni Nektárral!
Bizalom Istenben
Isten láthatatlan gondoskodásának a szépsége abban rejlik, hogy időnként serényen fohászkodunk segítségért, és megkapjuk azt. Ám sok más esetben annak ellenére megérkezik a támogatás, hogy azt nem is kértük.
Minden élet egysége
A spirituális fejlődésünk gyümölcse az egyetemes összetartozásunk felismerése. Ha eljutunk erre a szintre, akkor többé nem érezzük magunkat másoknál felsőbb rendűnek. Nem nézünk le másokat, nálunk kisebb értékűnek tartva őket. Megértjük, hogy mindenki fontos.