A meditáció erőlködés nélküli erőfeszítés

A meditációban semmit sem próbálunk a fizikai szemünkkel látni. A lélek szemét használjuk. Ezért nincs szükség arra, hogy a homlokunk irányába forgassuk a szemünket, abban a reményben, hogy így majd meglátunk ott valamit.

Amit önmagunkban megtapasztalunk, azt nem a fizikai, hanem a benső szemünkkel látjuk. Nincs szükség erő kifejtésére. A Fényre való meditáció erőlködés nélküli erőfeszítés.

Amikor meditálunk, ne gondoljunk arra, hogy ezt vagy azt kellene látnunk! Ekkor csak Istenhez fohászkodjunk, hogy azt mutassa, azt adja nekünk, amit Ő a legjobbnak tart számunkra! Szeretetben, üres kehelyként üljünk, hogy Isten megtölthesse a bensőnket Isteni Nektárral! Ennek érdekében nem kell fáradoznunk! Erőlködés nélkül, ellazultan várakozunk. A szemünket lágyan hunyjuk le, és arra koncentráljunk, ami a benső szemünk előtt feltárul!

Ezt minél többet gyakoroljuk, annál könnyebbé válik. Eleinte esetleg ki szeretnénk nyitni a szemünket, vagy itt-ott megvakarnánk magunkat. Ez a legtöbb embernél jellemző a kezdeti időszakban. Mivel a testünk és az elménk nem szeretné, ha összpontosítanánk a figyelmünket, ilyen vagy olyan módon igyekszik megzavarni bennünket

Ahogy egyre többet meditálunk, erősödni fog a koncentrációnk, és mind többet leszünk képesek zavaró tényezők nélkül fókuszálni. Fokozatosan szokásunkká válik, hogy az előttünk elterülő térség közepén tartva a figyelmünket, arra összpontosítsunk, ami ott megjelenik előttünk. Többé nem vagyunk feszültek. Úgy várakozzunk, akár egy moziban egy film kezdetére! Ez a szemünket is megóvja az erőlködéstől.