Mindannyiunkat a isteniség selyemfonala köt össze egymással.

A világ meggyógyításához először magunkat szükséges egészségessé tennünk.

Ha olyan szemléletmóddal dolgozunk, hogy mindenki a legjobbat érdemli tőlünk, akkor minden emberben Istent tiszteljük.

A spirituális utazással a lélek visszanyeri az eredeti, vagyis üdvösségből, szeretetből és tudatosságból álló állapotát.

A meditáció a fizikai és a mentális jóllétünket szolgálja. Biztonságos, hatékony és semmibe sem kerül.

Mindig tegyük és adjuk a lehető legjobbat! A jutalom maga a szolgálat, nem annak gyümölcse.

Nagyszerű az az ember, aki mindenkit egyformán kezel.

Ha a napi életünk során gyakoroljuk az erőszakmentességet, a béke és a nyugalom lakhelyévé válunk a környezetünkben élők számára.

Az nemes erény, ha szeretetet érzünk minden ember iránt, akár ismerjük őket, akár idegenekről van szó.

Ha mélyen belemerülünk önmagunkba, túlhatolva a fizikai testünkön és elménken, mint külső formán, rálelünk az örök béke és boldogság kútfőjére.

A meditáció segítségével úrrá lehetünk a feszültségeken, és felfedezhetjük a kulcsot az ellazuláshoz és az egyensúlyhoz.

Az önzetlen szolgálat a szeretet kifejeződése.

A gondolatainkkal nemcsak másokat bánthatunk meg, ugyanis végső soron saját magunknak okozunk kárt velük.

Minél többet meditálunk, annál több tapasztalatunk lesz Isten szeretetéről.

A spirituális szeretet soha nem ér véget.

Isten mindentudó, és mindenkor figyel bennünket.

Ha telítettek vagyunk Isten szeretetével, egyek leszünk Ővele.

Minden lélegzetvétel értékes.

Ha valaki szeretettel gondol ránk, mi is szeretettel válaszolunk.

A lelkünk, amely egylényegű Istennel, a tiszta tudatosság jelenlétében üdvösséget él át.

A napi meditáció segít semlegesíteni a negatív hatásokat és benyomásokat, amelyek a napi életünk során érnek bennünket a világban.

Ha a következményeket Isten kezében hagyjuk, többé e világon semmi sem fog megzavarni bennünket.

A lélek félelemnélküli.

Ugyanakkora gondossággal és együttérzéssel szolgáljuk az embertársainkat, mint amit a családunk és a rokonaink iránt érzünk!

A lélek tökéletesen tudatos.

Ha Istenbe belemerülve minden lényben megpillantjuk Isten Fényét és Hangját, akkor valóban felismerjük az egységet.

Megfeledkeztünk arról, hogy az igazi valónk nem a fizikai testünk és az elménk, amelyet a lelkünk, a lényegünk visel.

Az egységben érzett békesség a létezésünk igazi állapotának a visszatükröződése. Ez olyan szint, ahol mind egyek vagyunk.

Vegyük újra számba azt a sok dolgot, amiért hálásak lehetünk Istennek!

Az élet olyan, mint egy tovatűnő látványosság, amelynek a megfigyelője a lelkünk.