Amikor meditálunk, az isteni szeretet megérinti a lelkünket. Ez átjárja az egész lényünket, és megtölt bennünket szeretettel és üdvösséggel.

Árasszuk szét Isten szeretetének az illatát, bármerre járunk!

Az Istenhez visszatérés érdekében egyetemes szeretet kifejlesztésére van szükségünk.

Ha megtanulunk meditálni, mindig velünk lesz a gyógyszer, amelyet bárhol, bármikor használhatunk.

Ha meditálunk, sokkal több racionális döntést hozunk, mint korábban, mivel magasabb látószögből nézünk az életünkre.

Az egység egy állapot, amely az isteni teremtés alapja.

Amikor a gondolataink isteni szeretettel telítettek, a szavaink és a tetteink kedvesek és szeretetteljesek lesznek.

Az Istennel történő egyesüléshez a lelkünknek szabaddá kell válnia mindentől, ami nem szeretet.

A spirituális úton a kihívást az jelenti, hogy a rossz lehetőségek helyett azt választjuk, ami jó nekünk.

Minél jobban ráhangolódunk a lelkünkre, annál nagyobb lesz a szeretetünk, az együttérzésünk és a készségünk az emberiség szolgálatára.

Ha spirituálisan fejlődünk, egyre fogékonyabbá válunk, beleértve ebbe az állatokat és a növényeket is. Az embertársainkat és az összes élő formát nagyobb gondossággal, adakozóbb módon kezeljük.

A boldogság, amit keresünk, bennünk van, a lelkünk szintjén.

Ha megtanulunk meditálni, bejuthatunk azon a kapun, amely az üdvösség, Fény és szeretet benső világába vezet.

Ha naponta meditálunk, felfedezhetjük a lelkünk erejét, bölcsességgel, halhatatlansággal, szeretettel, félelemnélküliséggel, összetartozással és üdvösséggel gazdagítva az életünket.

Üdvösség, határtalan tudás, erő, félelemnélküliség, boldogság és békesség - ezek mind a lelkünk kincsei. Ha megfelelő helyen ásunk, mind a mieink lesznek.

A meditáció révén egy teljesen új világ tárul fel előttünk.

A lelkünk külső kifejeződése a figyelem.

A lelkünk az utazása kezdetén összekapcsolódik Isten Fényével és Hangjával.

Amikor megerősödik a lelkünk, akkor kötetlenek maradunk. Ha képesek vagyunk úgy élni, hogy e világon semmi mulandóba nem kapaszkodunk bele, akkor valóban szabadok vagyunk.

A szeretetnek van a legnagyobb átformáló ereje.

Szeretettel, gyengédséggel és kedves szavakkal nyugtassuk meg az összetört szíveket!

Legyünk biztosak abban, hogy figyelmesek és együttérzők vagyunk másokkal!

Gondosan ügyeljünk arra, hogy a szavaink kedvesek legyenek!

Dolgozzunk magunkon egy olyan állapot elérése érdekében, amelyben kedvesek és szeretetteljesek vagyunk!

Ha a lélek szemével nézünk az életre, bízunk abban, hogy Isten a gondunkat fogja viselni.

A benső béke megtapasztalásakor, a meditáció révén érhetjük el a külső békét.

Isten megtapasztalható a lélek mikrokozmoszában.

Annak tudata, hogy Isten velünk van, bátorságot és kitartást ad, amikor nehézségekkel szembesülünk.

Minél közelebb kerülünk a lelkünkhöz és Istenhez, annál együttérzőbbek leszünk mások fájdalmai iránt.

A benső Fényben elmerülve ébred rá a lelkünk a benne rejlő igazságra.