Gyakran mondják, hogy amikor elzarándokolunk egy igazi szenthez, az nemcsak spirituális jólétünkről gondoskodik, hanem abban is támogat, hogy megfeleljünk az evilági kihívásoknak. Sant Darshan Singh Ji Maharaj a maga utánozhatatlan módján azt szokta mondani: „A Mester törődik az érdekeiddel ebben a világban és a következőben is.” Nem szükséges az utolsó lélegzetvételig várnunk, hogy felismerjük, Ő velünk van, hogy utat mutasson a lelkünknek. Hétköznapjaink minden apró részletében érezhetjük, ahogy keze terelget bennünket. Ennek az igazságnak a szemléltetésére álljon itt egy Sant Rajinder Singh Jivel kapcsolatos történet az életemből.

Egy fontos személyes iratot magammal vittem a Delhiben lévő irodámba, mert másolatot kellett készítenem róla a munkaadóm számára. Amikor elővettem az iratot, hogy lefénymásoljam, telefonon kerestek. A telefonhívással kapcsolatos dolgok intézése közben elfeledkeztem az iratról. Később, mikor eszembe jutott, már nyomát sem találtam. Úgy tűnt, hogy lába kelt, vagy egyszerűen köddé vált. Az irat negyven éves volt, és valószínűtlennek tűnt, hogy másolatot tudnék szerezni róla. Teljesen magamon kívül voltam.

Végül feladtam a keresést. Arra gondoltam, hogy megemlítem a dolgot a Mesternek. Azután mégis úgy döntöttem, hogy nem rabolom indokolatlanul az idejét egy ilyen személyes problémával, hiszen mindig nagyon szoros a programja, mikor Delhiben tartózkodik. Napok teltek el. A tizedik nap reggelén, miután felébredtem, még lustálkodtam egy kicsit az ágyban. Egyszerre csak Maharaj Ji jelent meg a szobámban, és csak annyit mondott, mielőtt eltűnt az alakja: „Ne aggódj! A bizonyítványod ma előkerül az irodában!”

Annyi bizonyos, hogy késő délután az egyik irodai dolgozó átadta nekem az értékes iratot, amiért gyakorlatilag az egész irodát felfordítottam.

Ruházati boltom van Hyderabadnak – a négymilliós nyüzsgő városnak – egy zsúfolt, központi részén. A nagy forgalom miatt általában robogóval járok munkába. Egy napon, amikor épp hazafelé tartottam az üzletből, egy ötsávos útkereszteződésben kellett megállnom. Bár több közlekedési lámpa is segítette a forgalmat, egy helyi járatú busz mégis áthaladt a piros jelzésen, és elgázolt engem.

Ahogy magatehetetlenül hevertem a földön, nyitott szemmel láttam, hogy Sant Rajinder Singh Ji Maharaj a megmentésemre sietett. Kihúzott a busz alól, és odaintett egy háromkerekű motoros riksát. Azt mondta a sofőrnek, hogy vigyen az állami ortopéd klinika sürgősségi osztályára, és még a kórház nevét is pontosan megadta. Ezután Maharaj Ji mobiltelefonon felhívta ennek a kórháznak egy orvosát, aki ezen a bizonyos osztályon dolgozott, és arra kérte, hogy viselje gondomat. Hogyan tudta mindezt megtenni, amikor akkoriban fizikailag Hyderabadnak még csak a közelében sem járt?

Bár súlyosan megsérültem, képes voltam arra, hogy mobilon felhívjam a bátyámat. Ő kijelentette, hogy hamarosan felvesz a kocsijával, és inkább egy magánklinikára visz engem, mert úgy vélte, ott jobb ellátásban részesülhetek. Én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy abban az intézményben kezeljenek, amit Maharaj Ji javasolt.

A kórházba érkezve az említett orvos tüstént felkeresett engem, és begipszelte a lábaimat. Azóta mindkét lábam tökéletesen meg is gyógyult.

Be kell vallanom, hogy e balesetet megelőzően nem igazán törődtem a Mestererővel és a spirituális tanítással. Csekély figyelmet fordítottam a lelki ösvényre. Mindazok után azonban, amit átéltem, a Mesterbe vetett bizalmam rendíthetetlenné vált.